2012. május 15., kedd

Kell egy kis inszomnia


Kell néha az inszomnia. A vele járó éji üresség. A redőny kusza árnyai a plafonon. A tárgyak apró nyújtózásai, melyek egy-egy apró reccsenésben adjál tudtára létezésüket.

Az órák másodperc mutatójának lassú, de szabályos lépkedése, mely az éj szimfóniája. Kész zenemű, melynek hullámain hol alámerülsz, hol felemelkedsz.

A sötétség világossága, melyben a szemeid a legapróbb ki változást is észreveszik, mozduljon a pók a sarokban vagy a kinti fa a szélben.

A lélek nyitottsága és mélysége, feloldódik a színes szürke árnyakban, az éji zenében, és cikázó neuronfolyamok végtelen patakját szabadítva fel ejt ámulat, döbbent meg, sarkall nevetésre, fakaszt könnyekre.

2011. november 18., péntek

Percek, másodpercek



Három másodperc. Nem több. Vészfékező metró, sikolyok, látványtól menekülő emberek. Összeáll a kép.

Tizenöt másodperc. Elhalkuló fények. Okokat kereső tekintetek.

Fél perc. Gyűlő tömeg, döbbenet és sokk az arcokon, valamiféle megnyugvás keresése azok arcában, akik együtt látták mi történt. Többen segítséget hívnak. A hangosbemondóban egy hang türelmesen, de rezignáltan próbálja kiüríteni a megállót.

Egy perc. A félig az alagútban megállt szerelvényből már engedik ki az utasokat. Az előtted lévő kocsi ajtajai lassan nyílnak. Mindenki fegyelmezetten indul a kijárat felé. Páran fürkészik mi történhetett.

Egy perc tizenöt másodperc. Empatikus és türelmes vezető kollégájával szakszerűen, gyorsan vésznyit a negyedik kocsiban. Arca feszült, erei lüktetnek a nyakán, szemében ott az átélt látvány minden pillanata.

Egy perc harminc másodperc. Kézzel nyitod az ajtót, kilépsz, jobbra nézel. Többen próbálnának segíteni. Vagány srác mondja barátnőjének, hogy ő már bizony odamegy megnézni, de inkább hátrál, mint előre halad.

Két perc huszonöt másodperc. Felérsz a mozgólépcsőn, terelik kifele a tömeget. Az üvegajtókat elkezdik bezárni. Végigpörög az agyadban az elmúlt pár pillanat.

Három perc harmincöt másodperc. Már a felszínen vagy. Nem láttad mi történt, de érzed, hogy kell egy mély levegő.

Három perc ötvenöt másodperc. Hallod, hogy az első tűzoltó szer már úton van.

Négy perc harminc másodperc. Öt tűzoltó ugrik ki a szerből. Szükséges eszközök hamar a kézben.

Öt perc. Az öt tűzoltó már lefelé igyekszik, eltűntek a felszínről. Két irányból újabb kürtszó és fények.

Hat perc harminc másodperc. A helyszín felé siet már a mentőorvos, a tűzoltó csoport vezető, a tűzoltódoktor és két újabb tűzoltó szer teljes személyzete. Összenézel a mentőorvossal, egy regény a szemében.

Hat perc ötven másodperc. A felszínen sok szempár marad. Van, aki egy utazó sorstársét keresi. Van, akit vonz a piros-kék fényár, és telefonnal fotót alkot. Van, aki csak bámészkodik. Van, aki kesereg a lekésett mozi miatt.

Hét perc. Tovább indulsz. Gondolatok a fejben. Ugrott vagy lökték? Túléli? Túl akarja élni? Ha ugrott, vajon miért?

Nyolc perc. Sétálsz a hidegben. Két szó a fejedben. Empátia. Szervezettség.

2011. október 2., vasárnap

A Hetedik Napon ...


Az utolsó nap, a hetedik. Sok történés - némelyik megérne egy-egy külön bejegyzést is -, hosszú lenne lista, de a vasárnap reggeli ébredés csak egy élménytől hangos.


Az ilyen napok is kellenek néha.

Csütörtök és Péntek



A két napot alapvetően párhuzamosság jellemzi, átívelő történések és benyomások.

Kétnapi párhuzamosságok


1. Kívülállóként lebegni a városi forgatagban, befogadni minden rezdülést, érezni a tömegben az arcokat, a mozdulatokat, a kisugárzásokat.

2. Az esti sötétben elmerülni a saját gondolatokban.

3. Sorozatnézés közben átélni és kikapcsolni.

4. Önkénytelenül elmosolyodni minden fekete Fila táskán, köszönhetően egy szerda esti rövid zenei költeménynek (Hírcsárda Fila Rap Jam).

5. Hatékonyságot és felszabadultságot érezni munka közben.

Pénteki egyediségek

1. Felröhögni azon a 4-es villamoson, hogy a lámpánál álló autóban egy erős kopaszra egy nagyon raszta srác próbálja sikertelenül rátukmálni a jointot.

2. Hallani telefonon egy barát hangját, és megnyugodni, hogy minden rendben van vele.

3. Vadászni az extrém alakú gesztenyékre.

4. Egy frissen sült grúz kenyérrel megédesíteni egy barát napját péntek délután.

5. Egy apró ajándékot elrejteni egy barátnál úgy, hogy csak másnap találja meg.

6. Magyar népmesét hallgatni a Millenárison péntek este.

2011. szeptember 21., szerda

Munkahét közepén



Kronologikus pillanatok a szerdai napról.

1. Kisimult arccal, teljesen kipihenve munkában indulni.

2. Elmerülni a tömegközlekedő emberek arckifejezéseiben.

3. Szembetalálkozni egy minden zsigert felcsigázó fotókiállítással.

4. Munka végezte előtt úgy felállni, hogy a heti nagyobb rész teljesítve van.

5. Hosszasan ízlelgetni a wasabi (sajtban) és a szójaszósz ízkombinációját.

6. Hallani egy barát hangját, és megnyugodni, hogy minden rendben van vele.

Pótlandó az elmaradt miérteket.

1. Kiegyensúlyozottan kezdeni napot. Szokásosnál több energia.

2. Bővíteni a saját megérzések, sztereotípiák tárházát. Emberi elméleteket felállítani, megerősíteni vagy cáfolni. Mosolyogni a kedvességeken, szemöldököt érdeklődően felhúzni a furcsaságokon.

3. A hobbi - jelen esetben önkifejezés - tartományának tágítása, ihletforrás, tanulási lehetőség.

4. Könnyebbség a hátralévő munkanapokra, pozitív megerősítés a hatékonyság miatt.

5. Lásd korábban, ízek és illatok kérdésköröket.

6. Akiért képes vagy a kútba is beleugrani, annak a hangja mindig örömforrás, helyzettől függetlenül.

Estem A Keddem



Kronologikus pillanatok a keddi napról, azaz inkább csak az estéről. A többi rész kicsit fáradtra, néhol depresszívre sikerült. De ha jó a vége ...

1. A Kopaszi gát végén a majdnem teli Holdban, és annak a Dunára vető árnyékában elmerülni.

2. Futás után érezni az izmokat.

3. Egy szál boxerben elterülve a sötét szobában másfélnyi Angyaltojást hallgatni.

Pótlandó az elmaradt miérteket.

1. Napfelkelte szindróma, puritán szépség. Elmerülni, átélni, eggyé válni, befogadni.

2. Érezni a önnön határokat, nem feledni, hogy a felszín alatt biztos pontok állnak rendelkezésre.

3. Komplex örömforrás. Szabad kényelem. A sötét nagyon is világos nyugalma. Zenei orgazmus.

Indul A Munkahét


Kronologikus pillanatok a hétfői napról.

1. Hajnali 5:10-kor hangosan felnevetni a tükörben visszaköszönő képen, és feltenni a kérdés, hogy "Fiam, hogy a francba sikerült így elaludni a fejed?".

2. Reggeli gyanánt házi meggyes mákos muffin mellé tejet szürcsölgetni.

3. Felkelő napban gyönyörködni az M3-ason.

4. Elgondolkodni azon, hogy miért pont két karton joghurtot és két tizenhatos csomag WC papírt vásárolt a hatvan körüli robogós.

5. Egy elég más gondolkodású stoppossal beszélgetni Eger és Budapest között, majd elgondolkodni azokon, amikről mesélt.

6. Hajnali 5 órai kelés, 2 óra utazás és 13 órányi munka után is hatékonyságot és lendületet érezni, és belekezdeni egy újabb legalább 1 órás feladatba.

7. Megerősítést lelni abban, hogy 80 fölött is nagyon helyén látja a dolgokat nagyapám.

8. Végignézni és megválaszolni a születésnapi jó kívánságokat.

9. Elalvás előtt olvasás közben mélyen megillatolni egy régi kiadású Ady kötetet.

Pótlandó az elmaradt miérteket.

1. Mindig is tudni kell saját magunkon nevetni, legyen az végletekig profán vagy nagyon kellemetlen helyzet.

2. Ízek kavalkádja. Mindig egyedi, mindig más. Hagyni kell, hogy a nyelv mindig apránként lebontsa, és minden molekulát egyenként ízleljen. Ez nem igazán más mint az illatok esete.

3. Mert szép. Pont. Lehet szeretni vagy nem, de akkor is szép.

4. Egy másodperc alatt befogadni egy olyan képet, mely elindítja a kombinációk, a jó értelmű sztereotípiák tárházát, és a három dimenziót sok újjal, sok saját elme szerint kapcsolódóval egészíti ki.

5. Új emberek egyenlő új nézőpontok. Ezeket lehet átgondolni, befogadni, elvetni. Legyen bármi a kimenet mindig valami új, és ami mindig épít.

6. Csíkszentmihályi erre mondaná, hogy flow a munkában. Az ember keze alól kikerülő eredményekből meríteni kell, mert ezek is saját gyermekek, függetlenül attól, hogy apró csavarról vagy egy felhőkarcolóról van. A gyermeket pedig folyamatosan nevelni, terelni kell, és utat kell neki mutatni. Vallom, hogy akinek nincs munkagyermeke, annak munkaélménye sem lesz sosem.

7. Bízni abban, hogy sokáig így lesz még, és bízni abban is, hogy ez is családi örökség.

8. Értékelni, hogy valakinek fontos volt ez az apró gesztus.

9. Két dolog biztosan nem halott, állítson bárki bármit: a könyv és a költészet. Régi papíron találkozva legalább kettős élmény, érzéki és lelki biztosan.

2011. szeptember 17., szombat

Van Az A Vasárnap



Kronologikus pillanatok vasárnapról a hétfő kora reggeli napfelkelte képeinek rendezésével. Hogy kevés vagy sok, furcsa vagy mély örömök, másnapi élmény merítésre alkalmasak vagy nem, azt döntse el mindenki saját ízlése szerint. Nálam működött.

1. Önfeledten nevetni azon tényen, hogy a nem parfénak hitt parfé torta reggelre, kevesebb mint 24 óra alatt "szublimált", azaz szétfolyt a dobozában, és egyúttal hűtőben. A dobozból kanalazni párat, élvezni a folyós ízeket.

2. Egy rövid telefonbeszélgetés és egy még rövidebb találkozás. Több köszönöm, mely nem csak szavakban nyilvánult meg. Három nagy papírszatyorni használt ruha. Helyszín: VIII. kerület, Vajdahunyad utca 3.

3. Anyai ölelés.

4. Mélyet szippantani a frissen mosott ruha illatából.

5. Nevetve csipkelődni egy igaz baráttal.

6. Körülbelül 40 percet tombolni a Kobuci kertben a Besh O'Drom zenéjére. Érezni minden apró hangbeli rezdülés, és rájönni, hogy több szöveget tudok, mint gondoltam. Ha megfogom az ördögöt, Tortapapír, Keluska, Csángó leány és társaik.

7. Fejben fotózni. Alanyok: kötelező haladási irány KRESZ tábla illetve a majdnem teli Hold.

8. Többször összenevetni egy ismeretlennel a metrón. Az "áldozat" egy kisgyermekes anyuka, akinek a fia a babakocsi fogságát a metrókocsi minden zugának megismerésére szerette volna felcserélni.

9. Konstatálni, hogy emberismeret nem szenvedett csorbát. Majdnem szóról szóra visszakapni azt, amit régebben borítékba került.

10. Összeállítani sok keresgéléssel a színházi évadtervet.

11. Több éve hallgatott zeneszámokat újra felidézni, és a zenehallgatás közben énekelni.

12. Élvezni a vekker és a falióra hol harmonikus, hol disszonáns játékát az álmatlanság keltette szoba szögek és redőnyön átszűrődő fények közepette.


Sokat gondolkodtam, hogy egy napi bejegyzés mennyit fog érmi a puszta felsorolás mélyebb tartalmú miértjei nélkül. Gondolkodtam, hogy nem lesz-e túl személyes. Az előbbi fontos, az utóbbit pedig majd Cenzné párja (in memoriam Hofi) megoldja.

1. Egyik napról a másikra "elveszett" valami, aminek alapvetően szentimentális értéke van. Egy ajándék, mely semmivé lett, de a veszteségben meglelt öröm és vidámság mégis többet ad, mint magának a veszteség súlya.

2. Önzetlenül, minden elvárás nélkül adni másoknak valami olyat, ami már nem jelent értéket. Ennek elismerése becsülendő.

3. Ezt nem magyaráznám.

4. Illatok. És néha a szagok. Legyen az a mosás, a friss bitumen, a vágott fű, egy jó bor. Receptorokat mozgat, pár pillanatra kikapcsol a világ körforgásából, saját világot teremt. Szem lecsukva, lélek táncolva.

5. Két egymás jól ismerő ember között nincs rövidebb út örömben egy mosolynál, bánatban egy érintésnél. Mindkettő emóciókban gazdag, igaz és őszinte.

6. Művészetet, kultúrát örömmel, átszellemülve, teljes beleéléssel adni másoknak. Ilyenkor a befogadó is részévé válik az áramlatnak: fejben, mozgásban és hangban együtt zenél. Úgy alkot, hogy egyébként nem lenne képes rá.

7. Meglelni és kielégíteni az egyéni szépérzék egy újabb bugyrát, felfedezni egy nem ismert szépészeti összefüggést önmagunkban.

8. Konstatálni az azonos működést, valamit, ami közös emberi. Látni, hogy aki először kellemetlennek érzi a helyzetet, a mosoly és nevetés miatt hamar más színben tudja azt látni, ezáltal fel tud oldódni a stressz, a félsz, és minden fél számára valamilyen pozitív csíra kerül elültetésre.

9. Az ember akkor ismer, ha a másik minden rezdülését magába gyűjti, szintetizálja és megérti. A megértéssel pedig együtt jár az azonosságot erősítése, illetve a másságok teljes elfogadása. Innentől lesz érték egy kapcsolat, legyen az bármilyen természetű.

10. Ön- és világkép tágítás, nyitottság sok újdonságra. Közös színház teremtése a színészi játéknak és az önnön elmének.

11. Régi emlékek felidézése, semmi több.

12. Hétköznapi, teljesen profán dolgok szépségében, harmóniájában való elmerülés. Meglátni a szürkében a színt, élvezni az egyszerűt.

2011. szeptember 15., csütörtök

Lehunyt Szemek Emlékei


... saját magam kísérleti egérré tétele nem sokkal Pest után az M3-ason, egy kora reggeli napfelkeltében öltött formát.

Hétfőn kevés alvás után öltönyben ébredezve néztem a felkelő napot az autópálya komor monotonságában. Éreztem a helyzet szépségét, és lecsuktam a szemem, hogy mélyebben átélhessem. Nem vártam, de végigfutott az előző nap összes olyan emléke, melyre szívesen emlékszem. Sok kép jött, meglepőek és vártak is.

A maradék körülbelül 80 kilométer alatt az járt a fejemben, hogy vajon hány ember csukja le minden reggel szemét azért tudatosan vagy tudattalanul, hogy felidézze mindazon apróbb vagy nagyobb pozitív dolgokat, élményeket és örömöket, melyek az előző nap történtek vele. Vajon mennyivel többen ráznák ki magukat reggeli, és ezáltal a mindennapi búval baszottságból, ha csak egy apró pillanatra átélnék az előző nap egy-egy pozitív impulzusát, és merítenének belőle.

Gondolkodtam, hogy hány emléke lehet valakinek. Nekem tizenkét kép futott át az agyamon rövid idő alatt, és ehhez elég volt néhány másodperc lehunyt szemhéj.

A gondolat-kísérlet tehát nem lesz más, mint ezen tegnapi emlékek elemzése, a reggeli lehunyt szemek emlékeié. Látva az eddigi reggeli képeket, lesz mit írni az egyes napokról. Hogy ez jó-e vagy rossz, még nem tudom. Nem tudom mi lesz az egésznek a kicsengése, hiszen ezek más bejegyzésekben öltenek majd alakot, mint a megszokottak. Ez is önmagam képének tükre lesz, de másképp mint eddig ...

2011. szeptember 13., kedd

Átszállás Tömeges Búbánatba?


Amióta a fővárosban élek, egy dolgot még nem sikerült megértenem. Nem tudom, miért futok bele léptem-nyomon komor, mogorva és mosolytalan emberekbe, főleg a tömegközlekedési járatokon.

Nem akarom elhinni, hogy ebben az alapvetően szerethető városban jó átlagban húszból egy ember arcán lehet látni némi örömet, mosoly, mesélő szemeket utazás közben. A maradék tizenkilenc pedig csak arra képes, hogy a huszadik jókedvét irigykedve és rosszallóan konstatálja, ahelyett, hogy talán merítene valamit a mosolyokból, a nevetésből, az összekacsintásokból.

Énekeltem - na jó ez erős túlzás - én már villamosan zenével a fülemen, nevettem végig 4 metró megállót kedves ismeretlen idős házaspárral, összekacsintottam nem egy anyukával / apukával, akinek a gyermeke saját játszótérnek tekintette a tömegközlekedési eszköz. A nagy többség reakciója példa nélkül az volt, hogyan képzelem, hogy vidám lehetek. Igazi depresszív kóma, abból is mélyebb.

És hogyan jön ide a gondolatkísérlet, ami nem is annyira gondolati? Nem tudom, hogy tizenkilenceknek hány olyan megélt aznapi apró - sokszor talán nem is tudatos - emléke lehet, amire másnap örömként, szépként, lelket simogatóként vagy éppen teljesítmény fokozóként tud, azaz csak tudna visszaemlékezni. Belőlük nem tudok kísérleti egeret csinálni, ellentétben saját magamból ...

2011. szeptember 12., hétfő

9/11, Avagy A Tudat Alatti Emlék


A képek és hangulatok emlékeket ébresztenek az emberben, ez alaptézis. Azonban ez hatványozottan igaz, ha egy olyan horderejű eseményről van szó, mint 9/11. Igaz, de még inkább meglepő feladvány.

Vajon mekkora "emlék értéket" hordoz, hogy mai napig tudom minden betűjét annak az smsnek, amit egy osztálytársam küldött az első repülő becsapódása után? Vagy hogy látom honnan emelem le a távirányítót a polcról? Nem is beszélve Baló és Bethlen nem teljesen naprakész kötött pulóverjeiről, és az egyik vízszintes csíkjainak színeiről. A rögtönzött MTV stúdióról, a tornyoktól nem messze zokogó molett néger nőről, a hamuba boruló arcokról. A 'mi lesz most a világgal' és 'mi lesz másképp holnaptól' gondolatok nagy súlyáról, melyek némává és csüggedővé tették az éjszakába nyúló felváltott MTV1 és CNN nézést.

Súlyos emlékek, melyekről nyugodtan állíthatom, hogy a kollektív tudat részét képezik. Sok más hasonló eseménnyel együtt.

De mi a helyzet azon napi, individuális élményekkel, amelyek bár elsőre kisebb jelentőségűeknek tűnnek, felidézésük mégis bármikor mosolyt csal az ember arcára vagy épp egy adrenalin löketet szabadítanak fel. Főleg, ha az alaphangon búval baszott vagy legalábbis annak tűnni akaró hazai lakosság többséget vesszük górcső alá.

Heti gondolatkísérlet - avagy mire jó egy hajnali autópálya szelvények között átélt napfelkelte látványa - következik ...

2011. július 7., csütörtök

Skizofrén büszkeség?!


A mindennapi szabad és független kommunikáció szerint büszkének kellene lennem. Büszkének egy fél évre, melyben a magyar megmutatta, hogy Európa ura tud lenni.

Hinnem kellene, hogy minden a nagy asztalnál kimondott és leírt szó előre vitt. Betyárosan, törtetően, erősen mint a Pista, igaz magyarosan. Hinnem, hogy ugyanúgy ítélnek és szeretnek itthon mint a határokon kívül.

Látnom kellene, hogy a félév évben minden felemelkedett, minden jobb és erősebb lett, hiszen szabadság van a vallott értékrendekben és eszményekben. Szabad a média és a szólás. Jön a pörgőbb gazdaság, köz érdeke lesz vidáman dalolva munkába menni. Látnom, hogy az értékek és az azokat képviselők pozícióban maradnak, a hasztalanok pedig kisöprődnek. A nehéz időkben összefogás van, és mindenkinek jobb mint ezelőtt, vidám a barakk.

Tapasztalnom kellene, hogy minden a köztársaságot, a nép akaratát testesíti és szentesíti meg, soha nem volt erősebb és függetlenebb. Nincs populizmus, nincs chavezizmus, maximum egészséges nacionalizmus és mindenek felett álló hitelesség.

Ha lenne skizofrén énem, biztos büszke lenne, hinné, látná és tapasztalná ... de nem tudná értelmezni mi az a sokszínű kaméleon vagy mi az a kétszínű szélkakas.

2009. március 22., vasárnap

A Boldogság Madara


"Ott fenn a magasabb égben
a Boldogság Madara repül a szélben.
Nem szállhat le mélyebbre,
megszaggatnák, vérezne,
így szárnyát kitárva vár."

(KFT: Neonfényű boldogság, 2008)

2009. március 19., csütörtök

Tizenkét pont


1. A nemzeti jelképek, ünnepek, történelmi helyek és emlékek méltóságának visszaállítását, és ezek politikai célú felhasználásának betiltását.

2. A közpénzek felhasználásának, illetve a mindenkori politikai szereplők teljes körű elszámoltathatóságát, és visszamenőleges vizsgálatokat ezen kérdéskörökben a 1994 óta fennállt kormányok esetében.

3. A politikai kötődésű szervezetek és vallási közösségek közpénzekből való támogatásának megszüntetését.

4. Minden területen, a társadalmi szerepvállalástól a törvény előtti elszámoltathatóságig, egyenlőséget faji, nemzeti, nemi hovatartozási, vagyoni illetve vallási és politikai hitvallási alapon.

5. A társadalmi normák, az együttélési szabályok és a törvényi előírások ellen vétkezők elleni erőteljesebb fellépést.

6. A hátrányos helyzetűek, a mozgásban korlátozottak, a fogyatékkal élők közvetlen segélyezése helyett közvetett támogatások nyújtása, a teljes körű társadalmi integrálás elősegítése.

7. A civil szféra támogatását és megerősítésének elősegítését.

8. A hazai vállalkozók támogatását, hazai termékek erősítését, a hazai márkák megfelelő védelmének biztosítását.

9. Reális kereset- és vagyonalapú teherviselési illetve támogatási rendszert.

10. A közszféra és az állami vezetés szervezeteinek illetve folyamatainak racionalizálását, modernizálását, és teljes körű átalakítását.

11. Hazánk nemzetközi szerepvállalásának elősegítését, ismertségének növelését.

12. Kulturális értékeink védelmét és ápolását.

2008. szeptember 7., vasárnap

Magyarok cselekedetei, avagy a 2008-as pekingi kacsa


Annó a sok nyolcas varázsában elkezdődött.
Sokakban nagy
várakozás, sok remény, és himnusz-éhség.
És mit kaptunk?

A sportolóink többsége teljesített.
Teljesítette a magának felállított mércét, döntötte a csúcsokat.
Megtett mindent, amit ott, akkor és a körülményekhez képest lehetett.
Egy nem mindennapi erősségű mezőnyben.

Persze nem lennénk magyarok, ha nem értünk volna el
minden országnál jobb helyezést.
Egy sportágban mindenképp.

Bűnbak keresésben.

2008. augusztus 19., kedd

Carpe Diem?!


Meddig vár meg a világ?
Meddig lehet tiéd egy pillanat, egy lehetőség? ... ha úgy döntesz,
hogy nem ragadod meg erősen, és hagyod elrohanni magad mellett ...
... bízva abban, hogy örök és nem múlandó ...
... benned is, másban is ...

És lehet, hogy vesztedbe rohansz azzal, ha a pillanat szülte lehetőséget
azonnal megragadod, ott és akkor teljesen a tiednek érzed,
de ezen számodra biztos érzésre alapozva szabadjára is engeded,
hiszen bízol, hogy örök és nem múlandó ...
... benned is, másban is ...

Kijózanító lesz az ébredés, mikor szembesülsz azzal,
hogy saját bizodalmad csalt meg, és az áhított lehetőséged és pillanatod
egy apró kis lépés meg nem tétele miatt foszlik semmivé örökre,
mert mindennél jobban bíztál abban, hogy örök és nem múlandó ...
... benned is, másban is ...

2008. augusztus 8., péntek

Irány a Végtelen!



Nem gondolkodsz, és saját magad teljességét is keresve kiáltasz fel teli torokból.
"Irány a végtelen!"

Csábít a messzi távol, még akkor is, ha kockázatos, hiszen csak olyan kapaszkodót nyújt, mely eltörpül a messzeség nagysága és ereje mellett.

Ennek ellenére belevágsz, minden idegszálad ezt diktálja, hajt a szíved, sodornak a vágyak. Érezni akarod az újat, azt a felszabadultságot, melyet nem találsz meg adott helyen és időben.

A száguldásod közben még annak a kockázata sem érdekel, hogy miket vagy éppen kiket hagysz - talán örökre - magad mögött a távol, s a végtelen felé vezető rögös úton.

Megéri fejetlenül rohanni, és az örökre elvesztés tényével szembesülni utad végén, amikor már biztosan nincs visszaút?

Igen, kell, hogy hajtson a szíved, és sodorjanak a vágyak.
De az is kell, hogy a józan ész a fékevesztett száguldásban tudja mikor kell kicsit a fékpedálra lépni, és hagyni körülnézni a száguldót maga körül.

És így válik a végtelen és a vágy benned teljessé ...

("Valakinek, aki tudja, hogy neki szólnak e sorok")

2008. július 9., szerda

A szégyen fegyvere


"... a tojásdobálás a véleménynyilvánítás általánosan elfogadható formája ..."
Ügyészség, Magyarország, 2008
No comment ...

Nézz a tükörbe és lásd hogyan loccsan szét saját arcodon minden egyes elhajított tojásod. Ígérem felemelő élmény lesz.
Majd kérdezd meg magadtól, hogy miért?
Miért kapod ezen tojásokat vissza?

Én csak saját válaszomat adhatom neked. Ígérem meg is magyarázom

Az ember definíciója, szerintem: homo sapiens, egyéni individuum, gondolkodó, születésétől haláláig megpróbál normarendszer szerint élni, így többek között másokat és a közt nem károsítja illetve elfogadja, hogy léteznek más emberek, más fajta emberek, legyen az

férfi vagy nő (vagy vallja magát bármelyiknek);
fiatal vagy idős;
magas vagy alacsony, törpe vagy óriás;
barna, szőke, vörös, fekete, kopasz;
magyar, zsidó vagy cigány;
kék, szürke vagy éppen zöld szemű;
hetero-, homo-, bi- vagy transzszexuális;
vékony, átlagos vagy molett;
...

Ha a fenti definíció igaz, akkor sok ember van. És sok emberként is viselkedik.

És ha ez nem tetszik nyugodtan kiabálhatod nekem kedvenc rigmusaidat, melyeket ordítottál a kordonokat bontva. Lehetek egyszerűen senki vagy mocskos buzi, és el is takarodhatok, ha úgy szeretnéd. Gondolhatsz és kiabálhatsz bármit. Nekem elég az, hogy embernek tartom magam, és engem is embernek tartanak.

2008. június 29., vasárnap

Szívlakat-kulcsolás



Van-e nehezebb a világon, mint egy szív lakatjának megtalálni valódi, igazi kulcsát,
mely nemcsak a szív minden egyes érzését, de lélek valóságát is felnyitja előtted?

Lehet, hogy hosszú, rögös, végtelennek tűnő utat kell bejárnod e kulcsért,
de lehet, olykor egy mosoly, egy összenéző szempár
vagy egy lágy simogatás is elég.

Legyen bármilyen is utad a kulcs felé, sose feledd, hogy
ha igazán akarod, nincs olyan akadály, mely megtörheti azt.

Utad végén pedig lehet, hogy csak egy kis darabkát szerzel meg a kulcsból,
csak egy kis darabkát a másik szívéből és lelkéből.
Kevesebbet, mint szerettél volna.

Ilyenkor lehetsz szomorú, elkeseredett, csalódott, de tudd,
van valaki, aki megnyitotta előtted belső titkait,
és lehet, hogy sosem láthatod ezen titkok teljességét,
de gazdagabb lettél egy kinccsel, mely lehet, hogy aprónak tűnik,
mégsincs nála nagyobb, nemesebb, emberibb.
Örök és elpusztíthatatlan.

2008. június 19., csütörtök

A cenzúra "áldozata" ...



Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed
Én látom a szemeden, ha nem is mondod
Őrültek vagyunk és nem bolondok

Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más,
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más

Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal,
Édes hangod a fülembe súgja,
Hogy nem volt elég, csináljuk újra

Nem kell más, én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál,
Nem kell más
Én nem sokat kérek,
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más

Édes hangon a fülembe súgod,
engem akarsz a régit unod.

Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed, a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban, a kádban,
Jó a fűben, az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk

Nem kell más
Nem értek a szóból
Sose legyen elég a jóból
Örökre elcsábítottál
Nem kell más
Úgy akarlak téged
Nem érzed, megőrülök érted
Adj hát nekem egy éjszakát
És nem kell más, nem kell más, ...

Road: Nem kell más
www.road.hu

Ezúton is köszönet L-nek, hogy felhívta a figyelmem a bandára ;)