2009. március 22., vasárnap

A Boldogság Madara


"Ott fenn a magasabb égben
a Boldogság Madara repül a szélben.
Nem szállhat le mélyebbre,
megszaggatnák, vérezne,
így szárnyát kitárva vár."

(KFT: Neonfényű boldogság, 2008)

2009. március 19., csütörtök

Tizenkét pont


1. A nemzeti jelképek, ünnepek, történelmi helyek és emlékek méltóságának visszaállítását, és ezek politikai célú felhasználásának betiltását.

2. A közpénzek felhasználásának, illetve a mindenkori politikai szereplők teljes körű elszámoltathatóságát, és visszamenőleges vizsgálatokat ezen kérdéskörökben a 1994 óta fennállt kormányok esetében.

3. A politikai kötődésű szervezetek és vallási közösségek közpénzekből való támogatásának megszüntetését.

4. Minden területen, a társadalmi szerepvállalástól a törvény előtti elszámoltathatóságig, egyenlőséget faji, nemzeti, nemi hovatartozási, vagyoni illetve vallási és politikai hitvallási alapon.

5. A társadalmi normák, az együttélési szabályok és a törvényi előírások ellen vétkezők elleni erőteljesebb fellépést.

6. A hátrányos helyzetűek, a mozgásban korlátozottak, a fogyatékkal élők közvetlen segélyezése helyett közvetett támogatások nyújtása, a teljes körű társadalmi integrálás elősegítése.

7. A civil szféra támogatását és megerősítésének elősegítését.

8. A hazai vállalkozók támogatását, hazai termékek erősítését, a hazai márkák megfelelő védelmének biztosítását.

9. Reális kereset- és vagyonalapú teherviselési illetve támogatási rendszert.

10. A közszféra és az állami vezetés szervezeteinek illetve folyamatainak racionalizálását, modernizálását, és teljes körű átalakítását.

11. Hazánk nemzetközi szerepvállalásának elősegítését, ismertségének növelését.

12. Kulturális értékeink védelmét és ápolását.

2008. szeptember 7., vasárnap

Magyarok cselekedetei, avagy a 2008-as pekingi kacsa


Annó a sok nyolcas varázsában elkezdődött.
Sokakban nagy
várakozás, sok remény, és himnusz-éhség.
És mit kaptunk?

A sportolóink többsége teljesített.
Teljesítette a magának felállított mércét, döntötte a csúcsokat.
Megtett mindent, amit ott, akkor és a körülményekhez képest lehetett.
Egy nem mindennapi erősségű mezőnyben.

Persze nem lennénk magyarok, ha nem értünk volna el
minden országnál jobb helyezést.
Egy sportágban mindenképp.

Bűnbak keresésben.

2008. augusztus 19., kedd

Carpe Diem?!


Meddig vár meg a világ?
Meddig lehet tiéd egy pillanat, egy lehetőség? ... ha úgy döntesz,
hogy nem ragadod meg erősen, és hagyod elrohanni magad mellett ...
... bízva abban, hogy örök és nem múlandó ...
... benned is, másban is ...

És lehet, hogy vesztedbe rohansz azzal, ha a pillanat szülte lehetőséget
azonnal megragadod, ott és akkor teljesen a tiednek érzed,
de ezen számodra biztos érzésre alapozva szabadjára is engeded,
hiszen bízol, hogy örök és nem múlandó ...
... benned is, másban is ...

Kijózanító lesz az ébredés, mikor szembesülsz azzal,
hogy saját bizodalmad csalt meg, és az áhított lehetőséged és pillanatod
egy apró kis lépés meg nem tétele miatt foszlik semmivé örökre,
mert mindennél jobban bíztál abban, hogy örök és nem múlandó ...
... benned is, másban is ...

2008. augusztus 8., péntek

Irány a Végtelen!



Nem gondolkodsz, és saját magad teljességét is keresve kiáltasz fel teli torokból.
"Irány a végtelen!"

Csábít a messzi távol, még akkor is, ha kockázatos, hiszen csak olyan kapaszkodót nyújt, mely eltörpül a messzeség nagysága és ereje mellett.

Ennek ellenére belevágsz, minden idegszálad ezt diktálja, hajt a szíved, sodornak a vágyak. Érezni akarod az újat, azt a felszabadultságot, melyet nem találsz meg adott helyen és időben.

A száguldásod közben még annak a kockázata sem érdekel, hogy miket vagy éppen kiket hagysz - talán örökre - magad mögött a távol, s a végtelen felé vezető rögös úton.

Megéri fejetlenül rohanni, és az örökre elvesztés tényével szembesülni utad végén, amikor már biztosan nincs visszaút?

Igen, kell, hogy hajtson a szíved, és sodorjanak a vágyak.
De az is kell, hogy a józan ész a fékevesztett száguldásban tudja mikor kell kicsit a fékpedálra lépni, és hagyni körülnézni a száguldót maga körül.

És így válik a végtelen és a vágy benned teljessé ...

("Valakinek, aki tudja, hogy neki szólnak e sorok")

2008. július 9., szerda

A szégyen fegyvere


"... a tojásdobálás a véleménynyilvánítás általánosan elfogadható formája ..."
Ügyészség, Magyarország, 2008
No comment ...

Nézz a tükörbe és lásd hogyan loccsan szét saját arcodon minden egyes elhajított tojásod. Ígérem felemelő élmény lesz.
Majd kérdezd meg magadtól, hogy miért?
Miért kapod ezen tojásokat vissza?

Én csak saját válaszomat adhatom neked. Ígérem meg is magyarázom

Az ember definíciója, szerintem: homo sapiens, egyéni individuum, gondolkodó, születésétől haláláig megpróbál normarendszer szerint élni, így többek között másokat és a közt nem károsítja illetve elfogadja, hogy léteznek más emberek, más fajta emberek, legyen az

férfi vagy nő (vagy vallja magát bármelyiknek);
fiatal vagy idős;
magas vagy alacsony, törpe vagy óriás;
barna, szőke, vörös, fekete, kopasz;
magyar, zsidó vagy cigány;
kék, szürke vagy éppen zöld szemű;
hetero-, homo-, bi- vagy transzszexuális;
vékony, átlagos vagy molett;
...

Ha a fenti definíció igaz, akkor sok ember van. És sok emberként is viselkedik.

És ha ez nem tetszik nyugodtan kiabálhatod nekem kedvenc rigmusaidat, melyeket ordítottál a kordonokat bontva. Lehetek egyszerűen senki vagy mocskos buzi, és el is takarodhatok, ha úgy szeretnéd. Gondolhatsz és kiabálhatsz bármit. Nekem elég az, hogy embernek tartom magam, és engem is embernek tartanak.

2008. június 29., vasárnap

Szívlakat-kulcsolás



Van-e nehezebb a világon, mint egy szív lakatjának megtalálni valódi, igazi kulcsát,
mely nemcsak a szív minden egyes érzését, de lélek valóságát is felnyitja előtted?

Lehet, hogy hosszú, rögös, végtelennek tűnő utat kell bejárnod e kulcsért,
de lehet, olykor egy mosoly, egy összenéző szempár
vagy egy lágy simogatás is elég.

Legyen bármilyen is utad a kulcs felé, sose feledd, hogy
ha igazán akarod, nincs olyan akadály, mely megtörheti azt.

Utad végén pedig lehet, hogy csak egy kis darabkát szerzel meg a kulcsból,
csak egy kis darabkát a másik szívéből és lelkéből.
Kevesebbet, mint szerettél volna.

Ilyenkor lehetsz szomorú, elkeseredett, csalódott, de tudd,
van valaki, aki megnyitotta előtted belső titkait,
és lehet, hogy sosem láthatod ezen titkok teljességét,
de gazdagabb lettél egy kinccsel, mely lehet, hogy aprónak tűnik,
mégsincs nála nagyobb, nemesebb, emberibb.
Örök és elpusztíthatatlan.

2008. június 19., csütörtök

A cenzúra "áldozata" ...



Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed
Én látom a szemeden, ha nem is mondod
Őrültek vagyunk és nem bolondok

Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más,
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más

Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal,
Édes hangod a fülembe súgja,
Hogy nem volt elég, csináljuk újra

Nem kell más, én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál,
Nem kell más
Én nem sokat kérek,
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más

Édes hangon a fülembe súgod,
engem akarsz a régit unod.

Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed, a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban, a kádban,
Jó a fűben, az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk

Nem kell más
Nem értek a szóból
Sose legyen elég a jóból
Örökre elcsábítottál
Nem kell más
Úgy akarlak téged
Nem érzed, megőrülök érted
Adj hát nekem egy éjszakát
És nem kell más, nem kell más, ...

Road: Nem kell más
www.road.hu

Ezúton is köszönet L-nek, hogy felhívta a figyelmem a bandára ;)

2008. június 6., péntek

Visz az út ...



Lehet, hogy elmész egyszer. Keresel valami újat. Valami mást.
Kalandot? Jobb sorsot? Reményt? Vigaszt?
De ha elmész egyszer, visszajössz-e még?
És ha majd visszajöttél, vágyódni fogsz újra közeli vidékekre, távoli országokba?
Bölcsőd után hantod lesz-e föld, hol porból lettél?

"Járom az utam, a macskaköves utam.
Sok régi barát figyel most reám,
és én mégis, mégis itthon vagyok.
Mert én itt születtem ez a hazám."

2008. május 22., csütörtök

Álomszerű, mint a mesében! Ugyan már ...


Álmodj magyar! Szépet, nagyot, merészet! Jobbat, mint bárki másnak van!

Talán álmodsz minden éjjel, és lehet, hogy nem szép, nem nagy, nem merész, de legalább álom. Persze, ha nem, az sem baj. Mert 4 évente - sőt mostanában egyre gyakrabban is - biztosan álmodsz. Szépet, nagyot, merészet.

Mesebeli békából faragott királylányok és királyfik biztatnak nagy bőszen, hogy álmodj. Álmodj velük. Szépet, nagyot, merészet. Persze álmodsz, és elhiszed, hogy valamelyik királylánnyal vagy királyfival álomszerű kánaánná válik minden.

Mert csókolod a békát, karikába rajzolt vonalakkal, és várod az új királyt, királynét és az udvartartást. Megsúgom, hogy várhatod. Csókolhatod amennyit akarod, azt amelyiket akarod, ott ahol akarod, de valahogy abból a tetves békából csakhamar a nem túl álomszerű varangy marad vissza. Igen, elmúlik az álom, a szép, a nagy, a merész.

De ne csüggedj, 4 évenként biztosan álmodhatsz újra valami szépet. Még akkor is, ha tudod, hogy csak pár hétig tart a kánaán ...

2008. május 9., péntek

Média (Zebra) Tehén



Láss csodát! Egy közönséges kérődző szarvasmarha (a feministák kedvéért nevezhetjük tehénnek is) mily könnyen változik a média fekete-fehér csíkos (ettől a kétszínűségtől még lehetne marha is) jól megetett zebrájává.
Miért ne hinnéd el, hogy ő egy zebra? Persze tehén, pardon szarvasmarha, és valamikor ezt tudtad is. De ma már egy zebra. Lehetne ló is, papagáj is, cápa is, de egy biztos: bármi lehet, csak a valója nem, azaz szarvasmarha.

Persze, hiszen már rég megetették veled ezen idők alatt, és ma már bármit elhiszel. Mondhatjuk úgy is, hogy manipulálva vagy, de tudom, ez neked biztosan derogál, és ki is kérnéd magadnak. Mert mondanád, igenis fontos, hogy a csinált ál-sztárod felemás zoknit vett fel ma reggel. Bele is őrülnél, ha nem a címlapon látnád viszont azokat zoknikat.

És ugyan mit érdekelne téged, hogy közben mi folyik a való világban. Pardon, ez a név már foglalt. Lefoglalta a média. Nem is oly rég megmutatta neked a való világot. Gondolom egy részt sem hagytál ki, mert az a nagybetűs VALÓSÁG ...

Szóval, hogy mi folyik az igazi világban az már nem is érdekel. Persze most mondhatnád, hogy nézel híradót, és igenis tudod mi folyik az igazi világban. Ha akarod egy szóval összefoglalom neked: vér. A híradó szerint persze. Mert ugye fontos - tudjuk neked fontos, hiszen minden zebra -, hogy egy tádzsik repülő lezuhant vagy egy mexikói kisvárosban öten a folyóba fulladtak. Fontos ... Esti információs szórakozás. Neked.

Na jó, elismerem, tájékozott vagy. Valamiben biztosan. Csak nehogy meglepetések érjenek. De mit is beszélek, hiszen nem érhet meglepetés. Úgyis minden zebra.

2008. április 19., szombat

Csapatmunka


23 név.
Szuper Levente, Hetényi Zoltán, Tokaji Viktor, Horváth András, Szélig Viktor, Sille Tamás, Svasznek Bence, Kangyal Balázs, Ennaffati Omar, Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián, Vaszjunyin Artyom, Vas Márton, Peterdi Imre, Ladányi Balázs, Gröschl Tamás, Holéczy Roger, Kovács Csaba, Benk András, Majoross Gergely, Fekete Dániel, Vas János és Pat Cortina.
1 csapat.

Egy igazi csapat. Egy sikeres csapat.
Egy magyar csapat. Egy felejthetetlen élmény.
Erre kell büszkének lenni ...


Lánc és szögesdrót


Láncra kell verni egy országot, egy várost, mely így egyesek kénye és kedve szerint ugrál?
Kell a szögesdrót a láncra verők kordában tartáshoz?

Persze nézőpont kérdése, hogy mi a láncra verés, kik a láncra verők, és mi a szögesdrót ...

Mi a demokrácia?
Mi az alkotmányos jog?
Mi a politika?
Mi a nemzet?
Ki a magyar?
Ki a zsidó?
Ki a cigány?
Ki a piréz?
Mi az előítélet?

Gondolkodj egy kicsit ...
Biztos, hogy szögesdrót és lánc kell ...?
Vagy talán valami más ...


"Magyarország!
Ahol élnem kell, kérlek Magyarország.
Ahol az arcomba vágják a magam arcát.
Ahol a túl jó nem kell, csak az a jó középszer.
"Te várj!", mondod, és űzöl el tőled
Magyarország, én, ezer év óta várok rád."
(Tereskova: Magyarország)


2008. április 14., hétfő

52 év



52 év. Együtt. Fiatalságban, öregségben. Gondban, bánatban, örömben. Közösen osztozva a gyerekek sikerein és bukásain. Őrizve ugyanolyan könnyes szemmel az unokák első lépéseit és a tizennyolcadik születésnapjuk emlékét. Bár egyre öregebben, egyre több bajjal, egyre több fájó ponttal, de együtt. Együtt, mert most is átsegítik egymást mindenen, amit hoz az élet. 52 év után is. Ugyanúgy mint 50, mint 25 vagy akár 10 éve. Mint mindig az 52 év alatt.

Ma ez szinte elképzelhetetlen. Napjainkban a házasságok nem az unalom miatt buknak el. Hanem azért mert a randik során olyan embernek tettetik magukat az emberek, akit a partnerük szeretne, és ez csak addig tart, amíg fenn tudja ezt tartani. De persze lehet, hogy csak addig olyanok amíg randiznak, aztán megváltoznak. A helyzet azonban az, hogy vannak, akik azt hiszik a partnerük megváltozhat. Ez a bukások másik oka. Az emberek nem változnak. Legalábbis nem olyan mértékben, mint ami igazán számít.

2008. április 9., szerda

Lennél Hős?



Lennél Hős?
Ki névtelenül, nap mint nap harcba száll ismeretlenek életéért és értékeiért ...

Lennél Hős?
Ki órákon át tűri füst és láng gyilkos játékát ...

Lennél Hős?
Ki gondolkodás nélkül menti életed, nem kérdezve ki vagy és honnan jöttél ...

Lennél Hős?
Ki vakon háborgó vízbe merül, még akkor is ha tudja, hogy nincs esély ...

Lennél Hős?
Ki összetört fémketreced fogságából szabadít ki esőben, hóban, fagyban és sárban ...

Lennél Hős?
Ki legszebb álmát is képes félbeszakítani, ha szól a csengő ...

Lennél Hős?
Ki hídra, toronyba, kútba mászva leli meg az utat a segítségre szorulóhoz ...

Lennél Hős ... ?


Emlékül a 2006-os év hősi halottjainak, és tiszteletem jeléül minden hazai Lánglovagnak.



2008. április 8., kedd

Egy csókra mindig van idő ...



Rohanunk. Minden nap csak rohanunk, hiszen ezt diktálja az élet, lüktet a tempó, a saját tempód. Rohansz, mint ahogy egy Combino gyorsít melletted a fővárosi forgatagban.

De felteszed is valaha a kérdést magadnak, hogy hova ez a sietség? Minek a nagy rohánás? Belegondoltál már, hogy mennyi dolgot szalasztasz el az életben? Hiszen elrohansz mellettük, bármennyire is kedvedre lennének, esélyed sincs meglelni és átélni őket.

Ezért lassíts, nézz körül, szívd magadba a világ apró dolgait, melyekben örömödet leled.

És sose felejtsd el, akár a lassítást választod, akár a rohanást, egy csókra mindig van idő ... Egyre mindig van, biztosan ...

2008. április 7., hétfő

Sötét utakon ...



Amikor a fények változni kezdenek,
rettegés fog el, furcsán érzed magad,
nyugtalan vagy a sötétség miatt ...

Folyton úgy érzed, hogy valaki ott van melletted,
Egy árny képe követ és figyeli minden lépted ..

Csak egy ismeretlen kétség a fejedben?
Mely lehet, hogy csak játszik veled?

De ha a sötét útra tévedsz,
Ott csak te vagy, egyedül vagy ...

Iron Maiden után szabadon


Mit is várhatsz kedves olvasó?


Ha minden jól alakul, akkor sok saját készítésű képet. Mellé pedig egy gondolatot, mely vagy egy darab belőlem, vagy egy darab más tollának leírt betűiből, vagy akár a kettő keveréke; mely akár magvas, akár csapongó, akár vidám, akár komor vagy akár közhelyes, hivatott illusztrálni azt az érzést, azt a gondolatvilágot, amit a kép jelent nekem.

És mindez mit jelenthez neked, kedves olvasó, aki időt szánsz a blogra?

Lehet, hogy csak egy képet, melyet élvezel mint alkotás. Vagy megláthatod benne saját magadat, saját gondolataidat, érzéseidet. Akár a kapcsolódó gondolat üvegén keresztül. Vagy éppen tiltakozhatsz is ellene, ha úgy tartja kedved.

A végeredmény úgyis egy élmény lesz, mely lehet múlandó vagy maradandó, szívet melengető vagy félelmet keltő, megrázó vagy vidáman élénkítő, csakis tőled függ, kedves olvasóm.

Ezért csak egy tanácsom lehet neked: mindig nézz saját szemüvegeden keresztül, és mindig saját szíved szerint érezz.