2008. április 19., szombat

Csapatmunka


23 név.
Szuper Levente, Hetényi Zoltán, Tokaji Viktor, Horváth András, Szélig Viktor, Sille Tamás, Svasznek Bence, Kangyal Balázs, Ennaffati Omar, Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián, Vaszjunyin Artyom, Vas Márton, Peterdi Imre, Ladányi Balázs, Gröschl Tamás, Holéczy Roger, Kovács Csaba, Benk András, Majoross Gergely, Fekete Dániel, Vas János és Pat Cortina.
1 csapat.

Egy igazi csapat. Egy sikeres csapat.
Egy magyar csapat. Egy felejthetetlen élmény.
Erre kell büszkének lenni ...


Lánc és szögesdrót


Láncra kell verni egy országot, egy várost, mely így egyesek kénye és kedve szerint ugrál?
Kell a szögesdrót a láncra verők kordában tartáshoz?

Persze nézőpont kérdése, hogy mi a láncra verés, kik a láncra verők, és mi a szögesdrót ...

Mi a demokrácia?
Mi az alkotmányos jog?
Mi a politika?
Mi a nemzet?
Ki a magyar?
Ki a zsidó?
Ki a cigány?
Ki a piréz?
Mi az előítélet?

Gondolkodj egy kicsit ...
Biztos, hogy szögesdrót és lánc kell ...?
Vagy talán valami más ...


"Magyarország!
Ahol élnem kell, kérlek Magyarország.
Ahol az arcomba vágják a magam arcát.
Ahol a túl jó nem kell, csak az a jó középszer.
"Te várj!", mondod, és űzöl el tőled
Magyarország, én, ezer év óta várok rád."
(Tereskova: Magyarország)


2008. április 14., hétfő

52 év



52 év. Együtt. Fiatalságban, öregségben. Gondban, bánatban, örömben. Közösen osztozva a gyerekek sikerein és bukásain. Őrizve ugyanolyan könnyes szemmel az unokák első lépéseit és a tizennyolcadik születésnapjuk emlékét. Bár egyre öregebben, egyre több bajjal, egyre több fájó ponttal, de együtt. Együtt, mert most is átsegítik egymást mindenen, amit hoz az élet. 52 év után is. Ugyanúgy mint 50, mint 25 vagy akár 10 éve. Mint mindig az 52 év alatt.

Ma ez szinte elképzelhetetlen. Napjainkban a házasságok nem az unalom miatt buknak el. Hanem azért mert a randik során olyan embernek tettetik magukat az emberek, akit a partnerük szeretne, és ez csak addig tart, amíg fenn tudja ezt tartani. De persze lehet, hogy csak addig olyanok amíg randiznak, aztán megváltoznak. A helyzet azonban az, hogy vannak, akik azt hiszik a partnerük megváltozhat. Ez a bukások másik oka. Az emberek nem változnak. Legalábbis nem olyan mértékben, mint ami igazán számít.

2008. április 9., szerda

Lennél Hős?



Lennél Hős?
Ki névtelenül, nap mint nap harcba száll ismeretlenek életéért és értékeiért ...

Lennél Hős?
Ki órákon át tűri füst és láng gyilkos játékát ...

Lennél Hős?
Ki gondolkodás nélkül menti életed, nem kérdezve ki vagy és honnan jöttél ...

Lennél Hős?
Ki vakon háborgó vízbe merül, még akkor is ha tudja, hogy nincs esély ...

Lennél Hős?
Ki összetört fémketreced fogságából szabadít ki esőben, hóban, fagyban és sárban ...

Lennél Hős?
Ki legszebb álmát is képes félbeszakítani, ha szól a csengő ...

Lennél Hős?
Ki hídra, toronyba, kútba mászva leli meg az utat a segítségre szorulóhoz ...

Lennél Hős ... ?


Emlékül a 2006-os év hősi halottjainak, és tiszteletem jeléül minden hazai Lánglovagnak.



2008. április 8., kedd

Egy csókra mindig van idő ...



Rohanunk. Minden nap csak rohanunk, hiszen ezt diktálja az élet, lüktet a tempó, a saját tempód. Rohansz, mint ahogy egy Combino gyorsít melletted a fővárosi forgatagban.

De felteszed is valaha a kérdést magadnak, hogy hova ez a sietség? Minek a nagy rohánás? Belegondoltál már, hogy mennyi dolgot szalasztasz el az életben? Hiszen elrohansz mellettük, bármennyire is kedvedre lennének, esélyed sincs meglelni és átélni őket.

Ezért lassíts, nézz körül, szívd magadba a világ apró dolgait, melyekben örömödet leled.

És sose felejtsd el, akár a lassítást választod, akár a rohanást, egy csókra mindig van idő ... Egyre mindig van, biztosan ...

2008. április 7., hétfő

Sötét utakon ...



Amikor a fények változni kezdenek,
rettegés fog el, furcsán érzed magad,
nyugtalan vagy a sötétség miatt ...

Folyton úgy érzed, hogy valaki ott van melletted,
Egy árny képe követ és figyeli minden lépted ..

Csak egy ismeretlen kétség a fejedben?
Mely lehet, hogy csak játszik veled?

De ha a sötét útra tévedsz,
Ott csak te vagy, egyedül vagy ...

Iron Maiden után szabadon


Mit is várhatsz kedves olvasó?


Ha minden jól alakul, akkor sok saját készítésű képet. Mellé pedig egy gondolatot, mely vagy egy darab belőlem, vagy egy darab más tollának leírt betűiből, vagy akár a kettő keveréke; mely akár magvas, akár csapongó, akár vidám, akár komor vagy akár közhelyes, hivatott illusztrálni azt az érzést, azt a gondolatvilágot, amit a kép jelent nekem.

És mindez mit jelenthez neked, kedves olvasó, aki időt szánsz a blogra?

Lehet, hogy csak egy képet, melyet élvezel mint alkotás. Vagy megláthatod benne saját magadat, saját gondolataidat, érzéseidet. Akár a kapcsolódó gondolat üvegén keresztül. Vagy éppen tiltakozhatsz is ellene, ha úgy tartja kedved.

A végeredmény úgyis egy élmény lesz, mely lehet múlandó vagy maradandó, szívet melengető vagy félelmet keltő, megrázó vagy vidáman élénkítő, csakis tőled függ, kedves olvasóm.

Ezért csak egy tanácsom lehet neked: mindig nézz saját szemüvegeden keresztül, és mindig saját szíved szerint érezz.