Rohanunk. Minden nap csak rohanunk, hiszen ezt diktálja az élet, lüktet a tempó, a saját tempód. Rohansz, mint ahogy egy Combino gyorsít melletted a fővárosi forgatagban.
De felteszed is valaha a kérdést magadnak, hogy hova ez a sietség? Minek a nagy rohánás? Belegondoltál már, hogy mennyi dolgot szalasztasz el az életben? Hiszen elrohansz mellettük, bármennyire is kedvedre lennének, esélyed sincs meglelni és átélni őket.
Ezért lassíts, nézz körül, szívd magadba a világ apró dolgait, melyekben örömödet leled.
És sose felejtsd el, akár a lassítást választod, akár a rohanást, egy csókra mindig van idő ... Egyre mindig van, biztosan ...
1 megjegyzés:
ez igazán nagyon tetszik és teljes mértékben igazad is van.. és örülök, h nem csak én gondolkodom errõl a dologról így...
Gratula a kép is jó, de a szöveggel teljesül ki igazán..
egy flickr-es ismerõs
(http://www.flickr.com/photos/judit_tamas/Ö
Megjegyzés küldése