2012. május 15., kedd
Kell egy kis inszomnia
Kell néha az inszomnia. A vele járó éji üresség. A redőny kusza árnyai a plafonon. A tárgyak apró nyújtózásai, melyek egy-egy apró reccsenésben adjál tudtára létezésüket.
Az órák másodperc mutatójának lassú, de szabályos lépkedése, mely az éj szimfóniája. Kész zenemű, melynek hullámain hol alámerülsz, hol felemelkedsz.
A sötétség világossága, melyben a szemeid a legapróbb ki változást is észreveszik, mozduljon a pók a sarokban vagy a kinti fa a szélben.
A lélek nyitottsága és mélysége, feloldódik a színes szürke árnyakban, az éji zenében, és cikázó neuronfolyamok végtelen patakját szabadítva fel ejt ámulat, döbbent meg, sarkall nevetésre, fakaszt könnyekre.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)