Skizofrén büszkeség?!

A mindennapi szabad és független kommunikáció szerint büszkének kellene lennem. Büszkének egy fél évre, melyben a magyar megmutatta, hogy Európa ura tud lenni.

Hinnem kellene, hogy minden a nagy asztalnál kimondott és leírt szó előre vitt. Betyárosan, törtetően, erősen mint a Pista, igaz magyarosan. Hinnem, hogy ugyanúgy ítélnek és szeretnek itthon mint a határokon kívül.

Látnom kellene, hogy a félév évben minden felemelkedett, minden jobb és erősebb lett, hiszen szabadság van a vallott értékrendekben és eszményekben. Szabad a média és a szólás. Jön a pörgőbb gazdaság, köz érdeke lesz vidáman dalolva munkába menni. Látnom, hogy az értékek és az azokat képviselők pozícióban maradnak, a hasztalanok pedig kisöprődnek. A nehéz időkben összefogás van, és mindenkinek jobb mint ezelőtt, vidám a barakk.

Tapasztalnom kellene, hogy minden a köztársaságot, a nép akaratát testesíti és szentesíti meg, soha nem volt erősebb és függetlenebb. Nincs populizmus, nincs chavezizmus, maximum egészséges nacionalizmus és mindenek felett álló hitelesség.

Ha lenne skizofrén énem, biztos büszke lenne, hinné, látná és tapasztalná ... de nem tudná értelmezni mi az a sokszínű kaméleon vagy mi az a kétszínű szélkakas.