Munkahét közepén

Kronologikus pillanatok a szerdai napról.

1. Kisimult arccal, teljesen kipihenve munkában indulni.

2. Elmerülni a tömegközlekedő emberek arckifejezéseiben.

3. Szembetalálkozni egy minden zsigert felcsigázó fotókiállítással.

4. Munka végezte előtt úgy felállni, hogy a heti nagyobb rész teljesítve van.

5. Hosszasan ízlelgetni a wasabi (sajtban) és a szójaszósz ízkombinációját.

6. Hallani egy barát hangját, és megnyugodni, hogy minden rendben van vele.

Pótlandó az elmaradt miérteket.

1. Kiegyensúlyozottan kezdeni napot. Szokásosnál több energia.

2. Bővíteni a saját megérzések, sztereotípiák tárházát. Emberi elméleteket felállítani, megerősíteni vagy cáfolni. Mosolyogni a kedvességeken, szemöldököt érdeklődően felhúzni a furcsaságokon.

3. A hobbi - jelen esetben önkifejezés - tartományának tágítása, ihletforrás, tanulási lehetőség.

4. Könnyebbség a hátralévő munkanapokra, pozitív megerősítés a hatékonyság miatt.

5. Lásd korábban, ízek és illatok kérdésköröket.

6. Akiért képes vagy a kútba is beleugrani, annak a hangja mindig örömforrás, helyzettől függetlenül.

Estem A Keddem

Kronologikus pillanatok a keddi napról, azaz inkább csak az estéről. A többi rész kicsit fáradtra, néhol depresszívre sikerült. De ha jó a vége ...

1. A Kopaszi gát végén a majdnem teli Holdban, és annak a Dunára vető árnyékában elmerülni.

2. Futás után érezni az izmokat.

3. Egy szál boxerben elterülve a sötét szobában másfélnyi Angyaltojást hallgatni.

Pótlandó az elmaradt miérteket.

1. Napfelkelte szindróma, puritán szépség. Elmerülni, átélni, eggyé válni, befogadni.

2. Érezni a önnön határokat, nem feledni, hogy a felszín alatt biztos pontok állnak rendelkezésre.

3. Komplex örömforrás. Szabad kényelem. A sötét nagyon is világos nyugalma. Zenei orgazmus.

Indul A Munkahét

Kronologikus pillanatok a hétfői napról.

1. Hajnali 5:10-kor hangosan felnevetni a tükörben visszaköszönő képen, és feltenni a kérdés, hogy "Fiam, hogy a francba sikerült így elaludni a fejed?".

2. Reggeli gyanánt házi meggyes mákos muffin mellé tejet szürcsölgetni.

3. Felkelő napban gyönyörködni az M3-ason.

4. Elgondolkodni azon, hogy miért pont két karton joghurtot és két tizenhatos csomag WC papírt vásárolt a hatvan körüli robogós.

5. Egy elég más gondolkodású stoppossal beszélgetni Eger és Budapest között, majd elgondolkodni azokon, amikről mesélt.

6. Hajnali 5 órai kelés, 2 óra utazás és 13 órányi munka után is hatékonyságot és lendületet érezni, és belekezdeni egy újabb legalább 1 órás feladatba.

7. Megerősítést lelni abban, hogy 80 fölött is nagyon helyén látja a dolgokat nagyapám.

8. Végignézni és megválaszolni a születésnapi jó kívánságokat.

9. Elalvás előtt olvasás közben mélyen megillatolni egy régi kiadású Ady kötetet.

Pótlandó az elmaradt miérteket.

1. Mindig is tudni kell saját magunkon nevetni, legyen az végletekig profán vagy nagyon kellemetlen helyzet.

2. Ízek kavalkádja. Mindig egyedi, mindig más. Hagyni kell, hogy a nyelv mindig apránként lebontsa, és minden molekulát egyenként ízleljen. Ez nem igazán más mint az illatok esete.

3. Mert szép. Pont. Lehet szeretni vagy nem, de akkor is szép.

4. Egy másodperc alatt befogadni egy olyan képet, mely elindítja a kombinációk, a jó értelmű sztereotípiák tárházát, és a három dimenziót sok újjal, sok saját elme szerint kapcsolódóval egészíti ki.

5. Új emberek egyenlő új nézőpontok. Ezeket lehet átgondolni, befogadni, elvetni. Legyen bármi a kimenet mindig valami új, és ami mindig épít.

6. Csíkszentmihályi erre mondaná, hogy flow a munkában. Az ember keze alól kikerülő eredményekből meríteni kell, mert ezek is saját gyermekek, függetlenül attól, hogy apró csavarról vagy egy felhőkarcolóról van. A gyermeket pedig folyamatosan nevelni, terelni kell, és utat kell neki mutatni. Vallom, hogy akinek nincs munkagyermeke, annak munkaélménye sem lesz sosem.

7. Bízni abban, hogy sokáig így lesz még, és bízni abban is, hogy ez is családi örökség.

8. Értékelni, hogy valakinek fontos volt ez az apró gesztus.

9. Két dolog biztosan nem halott, állítson bárki bármit: a könyv és a költészet. Régi papíron találkozva legalább kettős élmény, érzéki és lelki biztosan.

Van Az A Vasárnap

Kronologikus pillanatok vasárnapról a hétfő kora reggeli napfelkelte képeinek rendezésével. Hogy kevés vagy sok, furcsa vagy mély örömök, másnapi élmény merítésre alkalmasak vagy nem, azt döntse el mindenki saját ízlése szerint. Nálam működött.

1. Önfeledten nevetni azon tényen, hogy a nem parfénak hitt parfé torta reggelre, kevesebb mint 24 óra alatt "szublimált", azaz szétfolyt a dobozában, és egyúttal hűtőben. A dobozból kanalazni párat, élvezni a folyós ízeket.

2. Egy rövid telefonbeszélgetés és egy még rövidebb találkozás. Több köszönöm, mely nem csak szavakban nyilvánult meg. Három nagy papírszatyorni használt ruha. Helyszín: VIII. kerület, Vajdahunyad utca 3.

3. Anyai ölelés.

4. Mélyet szippantani a frissen mosott ruha illatából.

5. Nevetve csipkelődni egy igaz baráttal.

6. Körülbelül 40 percet tombolni a Kobuci kertben a Besh O'Drom zenéjére. Érezni minden apró hangbeli rezdülés, és rájönni, hogy több szöveget tudok, mint gondoltam. Ha megfogom az ördögöt, Tortapapír, Keluska, Csángó leány és társaik.

7. Fejben fotózni. Alanyok: kötelező haladási irány KRESZ tábla illetve a majdnem teli Hold.

8. Többször összenevetni egy ismeretlennel a metrón. Az "áldozat" egy kisgyermekes anyuka, akinek a fia a babakocsi fogságát a metrókocsi minden zugának megismerésére szerette volna felcserélni.

9. Konstatálni, hogy emberismeret nem szenvedett csorbát. Majdnem szóról szóra visszakapni azt, amit régebben borítékba került.

10. Összeállítani sok keresgéléssel a színházi évadtervet.

11. Több éve hallgatott zeneszámokat újra felidézni, és a zenehallgatás közben énekelni.

12. Élvezni a vekker és a falióra hol harmonikus, hol disszonáns játékát az álmatlanság keltette szoba szögek és redőnyön átszűrődő fények közepette.


Sokat gondolkodtam, hogy egy napi bejegyzés mennyit fog érmi a puszta felsorolás mélyebb tartalmú miértjei nélkül. Gondolkodtam, hogy nem lesz-e túl személyes. Az előbbi fontos, az utóbbit pedig majd Cenzné párja (in memoriam Hofi) megoldja.

1. Egyik napról a másikra "elveszett" valami, aminek alapvetően szentimentális értéke van. Egy ajándék, mely semmivé lett, de a veszteségben meglelt öröm és vidámság mégis többet ad, mint magának a veszteség súlya.

2. Önzetlenül, minden elvárás nélkül adni másoknak valami olyat, ami már nem jelent értéket. Ennek elismerése becsülendő.

3. Ezt nem magyaráznám.

4. Illatok. És néha a szagok. Legyen az a mosás, a friss bitumen, a vágott fű, egy jó bor. Receptorokat mozgat, pár pillanatra kikapcsol a világ körforgásából, saját világot teremt. Szem lecsukva, lélek táncolva.

5. Két egymás jól ismerő ember között nincs rövidebb út örömben egy mosolynál, bánatban egy érintésnél. Mindkettő emóciókban gazdag, igaz és őszinte.

6. Művészetet, kultúrát örömmel, átszellemülve, teljes beleéléssel adni másoknak. Ilyenkor a befogadó is részévé válik az áramlatnak: fejben, mozgásban és hangban együtt zenél. Úgy alkot, hogy egyébként nem lenne képes rá.

7. Meglelni és kielégíteni az egyéni szépérzék egy újabb bugyrát, felfedezni egy nem ismert szépészeti összefüggést önmagunkban.

8. Konstatálni az azonos működést, valamit, ami közös emberi. Látni, hogy aki először kellemetlennek érzi a helyzetet, a mosoly és nevetés miatt hamar más színben tudja azt látni, ezáltal fel tud oldódni a stressz, a félsz, és minden fél számára valamilyen pozitív csíra kerül elültetésre.

9. Az ember akkor ismer, ha a másik minden rezdülését magába gyűjti, szintetizálja és megérti. A megértéssel pedig együtt jár az azonosságot erősítése, illetve a másságok teljes elfogadása. Innentől lesz érték egy kapcsolat, legyen az bármilyen természetű.

10. Ön- és világkép tágítás, nyitottság sok újdonságra. Közös színház teremtése a színészi játéknak és az önnön elmének.

11. Régi emlékek felidézése, semmi több.

12. Hétköznapi, teljesen profán dolgok szépségében, harmóniájában való elmerülés. Meglátni a szürkében a színt, élvezni az egyszerűt.

Lehunyt Szemek Emlékei

... saját magam kísérleti egérré tétele nem sokkal Pest után az M3-ason, egy kora reggeli napfelkeltében öltött formát.

Hétfőn kevés alvás után öltönyben ébredezve néztem a felkelő napot az autópálya komor monotonságában. Éreztem a helyzet szépségét, és lecsuktam a szemem, hogy mélyebben átélhessem. Nem vártam, de végigfutott az előző nap összes olyan emléke, melyre szívesen emlékszem. Sok kép jött, meglepőek és vártak is.

A maradék körülbelül 80 kilométer alatt az járt a fejemben, hogy vajon hány ember csukja le minden reggel szemét azért tudatosan vagy tudattalanul, hogy felidézze mindazon apróbb vagy nagyobb pozitív dolgokat, élményeket és örömöket, melyek az előző nap történtek vele. Vajon mennyivel többen ráznák ki magukat reggeli, és ezáltal a mindennapi búval baszottságból, ha csak egy apró pillanatra átélnék az előző nap egy-egy pozitív impulzusát, és merítenének belőle.

Gondolkodtam, hogy hány emléke lehet valakinek. Nekem tizenkét kép futott át az agyamon rövid idő alatt, és ehhez elég volt néhány másodperc lehunyt szemhéj.

A gondolat-kísérlet tehát nem lesz más, mint ezen tegnapi emlékek elemzése, a reggeli lehunyt szemek emlékeié. Látva az eddigi reggeli képeket, lesz mit írni az egyes napokról. Hogy ez jó-e vagy rossz, még nem tudom. Nem tudom mi lesz az egésznek a kicsengése, hiszen ezek más bejegyzésekben öltenek majd alakot, mint a megszokottak. Ez is önmagam képének tükre lesz, de másképp mint eddig ...

Átszállás Tömeges Búbánatba?

Amióta a fővárosban élek, egy dolgot még nem sikerült megértenem. Nem tudom, miért futok bele léptem-nyomon komor, mogorva és mosolytalan emberekbe, főleg a tömegközlekedési járatokon.

Nem akarom elhinni, hogy ebben az alapvetően szerethető városban jó átlagban húszból egy ember arcán lehet látni némi örömet, mosoly, mesélő szemeket utazás közben. A maradék tizenkilenc pedig csak arra képes, hogy a huszadik jókedvét irigykedve és rosszallóan konstatálja, ahelyett, hogy talán merítene valamit a mosolyokból, a nevetésből, az összekacsintásokból.

Énekeltem - na jó ez erős túlzás - én már villamosan zenével a fülemen, nevettem végig 4 metró megállót kedves ismeretlen idős házaspárral, összekacsintottam nem egy anyukával / apukával, akinek a gyermeke saját játszótérnek tekintette a tömegközlekedési eszköz. A nagy többség reakciója példa nélkül az volt, hogyan képzelem, hogy vidám lehetek. Igazi depresszív kóma, abból is mélyebb.

És hogyan jön ide a gondolatkísérlet, ami nem is annyira gondolati? Nem tudom, hogy tizenkilenceknek hány olyan megélt aznapi apró - sokszor talán nem is tudatos - emléke lehet, amire másnap örömként, szépként, lelket simogatóként vagy éppen teljesítmény fokozóként tud, azaz csak tudna visszaemlékezni. Belőlük nem tudok kísérleti egeret csinálni, ellentétben saját magamból ...

9/11, Avagy A Tudat Alatti Emlék

A képek és hangulatok emlékeket ébresztenek az emberben, ez alaptézis. Azonban ez hatványozottan igaz, ha egy olyan horderejű eseményről van szó, mint 9/11. Igaz, de még inkább meglepő feladvány.

Vajon mekkora "emlék értéket" hordoz, hogy mai napig tudom minden betűjét annak az smsnek, amit egy osztálytársam küldött az első repülő becsapódása után? Vagy hogy látom honnan emelem le a távirányítót a polcról? Nem is beszélve Baló és Bethlen nem teljesen naprakész kötött pulóverjeiről, és az egyik vízszintes csíkjainak színeiről. A rögtönzött MTV stúdióról, a tornyoktól nem messze zokogó molett néger nőről, a hamuba boruló arcokról. A 'mi lesz most a világgal' és 'mi lesz másképp holnaptól' gondolatok nagy súlyáról, melyek némává és csüggedővé tették az éjszakába nyúló felváltott MTV1 és CNN nézést.

Súlyos emlékek, melyekről nyugodtan állíthatom, hogy a kollektív tudat részét képezik. Sok más hasonló eseménnyel együtt.

De mi a helyzet azon napi, individuális élményekkel, amelyek bár elsőre kisebb jelentőségűeknek tűnnek, felidézésük mégis bármikor mosolyt csal az ember arcára vagy épp egy adrenalin löketet szabadítanak fel. Főleg, ha az alaphangon búval baszott vagy legalábbis annak tűnni akaró hazai lakosság többséget vesszük górcső alá.

Heti gondolatkísérlet - avagy mire jó egy hajnali autópálya szelvények között átélt napfelkelte látványa - következik ...