Kronologikus pillanatok vasárnapról a hétfő kora reggeli napfelkelte képeinek rendezésével. Hogy kevés vagy sok, furcsa vagy mély örömök, másnapi élmény merítésre alkalmasak vagy nem, azt döntse el mindenki saját ízlése szerint. Nálam működött.
1. Önfeledten nevetni azon tényen, hogy a nem parfénak hitt parfé torta reggelre, kevesebb mint 24 óra alatt "szublimált", azaz szétfolyt a dobozában, és egyúttal hűtőben. A dobozból kanalazni párat, élvezni a folyós ízeket.
2. Egy rövid telefonbeszélgetés és egy még rövidebb találkozás. Több köszönöm, mely nem csak szavakban nyilvánult meg. Három nagy papírszatyorni használt ruha. Helyszín: VIII. kerület, Vajdahunyad utca 3.
3. Anyai ölelés.
4. Mélyet szippantani a frissen mosott ruha illatából.
5. Nevetve csipkelődni egy igaz baráttal.
6. Körülbelül 40 percet tombolni a Kobuci kertben a Besh O'Drom zenéjére. Érezni minden apró hangbeli rezdülés, és rájönni, hogy több szöveget tudok, mint gondoltam. Ha megfogom az ördögöt, Tortapapír, Keluska, Csángó leány és társaik.
7. Fejben fotózni. Alanyok: kötelező haladási irány KRESZ tábla illetve a majdnem teli Hold.
8. Többször összenevetni egy ismeretlennel a metrón. Az "áldozat" egy kisgyermekes anyuka, akinek a fia a babakocsi fogságát a metrókocsi minden zugának megismerésére szerette volna felcserélni.
9. Konstatálni, hogy emberismeret nem szenvedett csorbát. Majdnem szóról szóra visszakapni azt, amit régebben borítékba került.
10. Összeállítani sok keresgéléssel a színházi évadtervet.
11. Több éve hallgatott zeneszámokat újra felidézni, és a zenehallgatás közben énekelni.
12. Élvezni a vekker és a falióra hol harmonikus, hol disszonáns játékát az álmatlanság keltette szoba szögek és redőnyön átszűrődő fények közepette.
Sokat gondolkodtam, hogy egy napi bejegyzés mennyit fog érmi a puszta felsorolás mélyebb tartalmú miértjei nélkül. Gondolkodtam, hogy nem lesz-e túl személyes. Az előbbi fontos, az utóbbit pedig majd Cenzné párja (in memoriam Hofi) megoldja.
1. Egyik napról a másikra "elveszett" valami, aminek alapvetően szentimentális értéke van. Egy ajándék, mely semmivé lett, de a veszteségben meglelt öröm és vidámság mégis többet ad, mint magának a veszteség súlya.
2. Önzetlenül, minden elvárás nélkül adni másoknak valami olyat, ami már nem jelent értéket. Ennek elismerése becsülendő.
3. Ezt nem magyaráznám.
4. Illatok. És néha a szagok. Legyen az a mosás, a friss bitumen, a vágott fű, egy jó bor. Receptorokat mozgat, pár pillanatra kikapcsol a világ körforgásából, saját világot teremt. Szem lecsukva, lélek táncolva.
5. Két egymás jól ismerő ember között nincs rövidebb út örömben egy mosolynál, bánatban egy érintésnél. Mindkettő emóciókban gazdag, igaz és őszinte.
6. Művészetet, kultúrát örömmel, átszellemülve, teljes beleéléssel adni másoknak. Ilyenkor a befogadó is részévé válik az áramlatnak: fejben, mozgásban és hangban együtt zenél. Úgy alkot, hogy egyébként nem lenne képes rá.
7. Meglelni és kielégíteni az egyéni szépérzék egy újabb bugyrát, felfedezni egy nem ismert szépészeti összefüggést önmagunkban.
8. Konstatálni az azonos működést, valamit, ami közös emberi. Látni, hogy aki először kellemetlennek érzi a helyzetet, a mosoly és nevetés miatt hamar más színben tudja azt látni, ezáltal fel tud oldódni a stressz, a félsz, és minden fél számára valamilyen pozitív csíra kerül elültetésre.
9. Az ember akkor ismer, ha a másik minden rezdülését magába gyűjti, szintetizálja és megérti. A megértéssel pedig együtt jár az azonosságot erősítése, illetve a másságok teljes elfogadása. Innentől lesz érték egy kapcsolat, legyen az bármilyen természetű.
10. Ön- és világkép tágítás, nyitottság sok újdonságra. Közös színház teremtése a színészi játéknak és az önnön elmének.
11. Régi emlékek felidézése, semmi több.
12. Hétköznapi, teljesen profán dolgok szépségében, harmóniájában való elmerülés. Meglátni a szürkében a színt, élvezni az egyszerűt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése