2011. szeptember 21., szerda

Indul A Munkahét


Kronologikus pillanatok a hétfői napról.

1. Hajnali 5:10-kor hangosan felnevetni a tükörben visszaköszönő képen, és feltenni a kérdés, hogy "Fiam, hogy a francba sikerült így elaludni a fejed?".

2. Reggeli gyanánt házi meggyes mákos muffin mellé tejet szürcsölgetni.

3. Felkelő napban gyönyörködni az M3-ason.

4. Elgondolkodni azon, hogy miért pont két karton joghurtot és két tizenhatos csomag WC papírt vásárolt a hatvan körüli robogós.

5. Egy elég más gondolkodású stoppossal beszélgetni Eger és Budapest között, majd elgondolkodni azokon, amikről mesélt.

6. Hajnali 5 órai kelés, 2 óra utazás és 13 órányi munka után is hatékonyságot és lendületet érezni, és belekezdeni egy újabb legalább 1 órás feladatba.

7. Megerősítést lelni abban, hogy 80 fölött is nagyon helyén látja a dolgokat nagyapám.

8. Végignézni és megválaszolni a születésnapi jó kívánságokat.

9. Elalvás előtt olvasás közben mélyen megillatolni egy régi kiadású Ady kötetet.

Pótlandó az elmaradt miérteket.

1. Mindig is tudni kell saját magunkon nevetni, legyen az végletekig profán vagy nagyon kellemetlen helyzet.

2. Ízek kavalkádja. Mindig egyedi, mindig más. Hagyni kell, hogy a nyelv mindig apránként lebontsa, és minden molekulát egyenként ízleljen. Ez nem igazán más mint az illatok esete.

3. Mert szép. Pont. Lehet szeretni vagy nem, de akkor is szép.

4. Egy másodperc alatt befogadni egy olyan képet, mely elindítja a kombinációk, a jó értelmű sztereotípiák tárházát, és a három dimenziót sok újjal, sok saját elme szerint kapcsolódóval egészíti ki.

5. Új emberek egyenlő új nézőpontok. Ezeket lehet átgondolni, befogadni, elvetni. Legyen bármi a kimenet mindig valami új, és ami mindig épít.

6. Csíkszentmihályi erre mondaná, hogy flow a munkában. Az ember keze alól kikerülő eredményekből meríteni kell, mert ezek is saját gyermekek, függetlenül attól, hogy apró csavarról vagy egy felhőkarcolóról van. A gyermeket pedig folyamatosan nevelni, terelni kell, és utat kell neki mutatni. Vallom, hogy akinek nincs munkagyermeke, annak munkaélménye sem lesz sosem.

7. Bízni abban, hogy sokáig így lesz még, és bízni abban is, hogy ez is családi örökség.

8. Értékelni, hogy valakinek fontos volt ez az apró gesztus.

9. Két dolog biztosan nem halott, állítson bárki bármit: a könyv és a költészet. Régi papíron találkozva legalább kettős élmény, érzéki és lelki biztosan.

Nincsenek megjegyzések: