2011. szeptember 12., hétfő

9/11, Avagy A Tudat Alatti Emlék


A képek és hangulatok emlékeket ébresztenek az emberben, ez alaptézis. Azonban ez hatványozottan igaz, ha egy olyan horderejű eseményről van szó, mint 9/11. Igaz, de még inkább meglepő feladvány.

Vajon mekkora "emlék értéket" hordoz, hogy mai napig tudom minden betűjét annak az smsnek, amit egy osztálytársam küldött az első repülő becsapódása után? Vagy hogy látom honnan emelem le a távirányítót a polcról? Nem is beszélve Baló és Bethlen nem teljesen naprakész kötött pulóverjeiről, és az egyik vízszintes csíkjainak színeiről. A rögtönzött MTV stúdióról, a tornyoktól nem messze zokogó molett néger nőről, a hamuba boruló arcokról. A 'mi lesz most a világgal' és 'mi lesz másképp holnaptól' gondolatok nagy súlyáról, melyek némává és csüggedővé tették az éjszakába nyúló felváltott MTV1 és CNN nézést.

Súlyos emlékek, melyekről nyugodtan állíthatom, hogy a kollektív tudat részét képezik. Sok más hasonló eseménnyel együtt.

De mi a helyzet azon napi, individuális élményekkel, amelyek bár elsőre kisebb jelentőségűeknek tűnnek, felidézésük mégis bármikor mosolyt csal az ember arcára vagy épp egy adrenalin löketet szabadítanak fel. Főleg, ha az alaphangon búval baszott vagy legalábbis annak tűnni akaró hazai lakosság többséget vesszük górcső alá.

Heti gondolatkísérlet - avagy mire jó egy hajnali autópálya szelvények között átélt napfelkelte látványa - következik ...

Nincsenek megjegyzések: